A magyar főváros pezsgő kulturális életétől 750 kilométerre, teljesen román környezetbe ágyazva élnek a mélyen vallásos moldvai magyarok, őrizik a legarchaikusabb magyar dialektust, közben meg a román nyelvű katolikus egyház elkötelezett hívei. Gyermekeik és unokáik román tannyelvű óvodákban és iskolákban tanulják a tudományt, a magyar anyanyelv órák látogatása nem kötelező, mégis közel 2000 gyermek és szülei érzik fontosnak, hogy intézményes formában is nyoma maradjon a gazdag moldvai népi kultúrának.
A román tannyelvű iskolákban tanító, többségükben nem is katolikus, hanem ortodox pedagógusok, csak látogatóba járnak a moldvai magyar közösségekbe. Eleve csendes vallásháború zajlik a térségben, éppen ezért fontos a katolikus egyházpolitika számára, hogy román ajkú katolikusokkal tudjon helytállni a terjeszkedésben anyagi korlátokat nem ismerő, többségében ortodox térségben. Az egymásra halmozódó ortodox ünnepeket a román pedagógusok tartják kötelező ünnepnapnak, a kötelező katolikus egyházi ünnepeken a gyermekek maradnak távol az iskolától. Természetesen ezek az egyházi ünnepek csak a csillagok és bolygók szerencsés együttállásakor esnek azonos napokra, úgy száz évente egyszer. Ennél kicsivel gyakrabban vannak úgynevezett „kulturális” rendezvények szervezve az általános iskolások számára. Ezek is kimerülnek a mágusok szerény bűvészmutatványaiban, amelyet csak szűk körben mutatnak be mindazoknak a nebulóknak, akik erre be bírnak fizetni.
A Moldvai Csángómagyar Oktatási Program tanítójaként örömmel szövetkeztem Usztics Mátyás tanár úrral, aki 2009. május 19-én első alkalommal gurult be Moldvába a Nemzeti Kamara Színház igazgatójaként, magyar nyelvű előadást hozva ebbe a régióba, ahol legkevesebb 50 éve nem volt magyar előadás. Az első turnét követte a második, aztán lett tavaszi és őszi turné, sőt testreszabott, a moldvai gyermekek számára is könnyen érthető, rövid mondatokból és a moldvai magyar szókincs alapján átírt előadás. Mindez rendszeresen és minden gyermek számára elérhetően, vagyis ingyen. Ahogy mondják Moldvában: tiszta heába!
Azóta már sok víz lefolyt a Szeretett, Usztics Mátyás befejezte földi szolgálatát, de a moldvai magyar tanulók egyetlen gyermekelőadása idén sem maradt el.
Pelsőczy László és az Új Nemzeti Kamara Színház csapata vasárnap érkezett meg hozzánk. „István király” elhozta maroknyi csapatát, Básti Andrea és Kovács Éva Rebecca vitézek kísérték el, a hintót Domán Attila hajtotta. Hétfőn bevettük a somoskai művelődési házat, ezt követően a Szeret-Klézse Alapítvány végvárában szórakoztatták a budai, klézsei és tyúkszeri gyermekeket szabadtéri színpadon. A kettedik napon Dumbravénben, majd Külsőrekecsinben volt előadás, erre eljöttek a Csík falusi tanulók is. Szeredán „Lábnyikból szeretetvel” üdvözöltük a nagy gyermekhadat, majd hasonlóképpen népes gyermekcsapat nézte végig Magyarfaluban is az előadást. Csütörtökön a lészpedi, rácsilai és pusztinai kis tanítványok örülhettek az előadásnak, másfél éves kis törpék is voltak az előadásokon. Pénteken a Lakatos Demeter moldvai magyar verselő találkozó gálaműsorának részeként, a 28 oktatási helyszínről összegyűlt, több, mint száz gyermek és oktató lehetett szem és fültanúja a verses-mesés összeállításnak.
Köszönjük szépen, Isten fizesse! És nem itt a vége fuss el véle, hanem szeretetvel várjuk vissza a végekre!